VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON

Keresés |  Betűrendes mutató | Rövidítésjegyzék  

Lexikonok kezdőoldala

KERECSÉNYI Dezső
( Szentgotthárd, 1898. június 19. - Péterhegy, 1945. március 24. )

irodalomtörténész, kritikus, irodalompedagógus

Az MTA levelező tagja (1942). 1919-től 1923-ig az Eötvös Kollégium tagjaként, Horváth János tanítványaként a Budapesti (1921-től Pázmány Péter) Tudományegyetem hallgatója volt, bölcsészdoktori oklevelét 1923-ban szerezte meg. 1923–1924-ben francia állami ösztöndíjjal a párizsi Sorbonne-on folytatott tanulmányokat, majd hazatérése után, 1924-ben magyar–német–francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1924-től a Pápai Ref. Kollégium, 1928-tól a Budapesti Evangélikus Gimnázium, 1938-tól a Budapesti Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumának tanára. 1941-ben magántanári képesítést szerzett a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, s a humanizmus és reformáció a 16. századi magyar irodalomban tárgykör előadója lett. 1943-ban kinevezték a debreceni Tisza István Tudományegyetemre a magyar irodalomtörténet nyilvános rendkívüli tanárává, egyúttal a magyar irodalomtörténeti szeminárium vezetőjévé. Tudományos szakterülete a 15–16. századi magyar irodalom, a humanizmus és a reformáció egyházi irodalma, majd az ebből kialakuló világi literátus műveltség szellemtörténete volt. Emellett jelentősek Kölcsey Ferenc életművével, a magyar esszéirodalom Kármántól és Berzsenyitől Péterfyn át Babitsig ívelő korszakával kapcsolatos vizsgálatai, valamint Czuczor Gergely és Tompa Mihály munkáinak, a régi magyar prózairodalom termékeinek szövegkiadásai. Kritikusként a kortárs magyar irodalom és irodalomtörténet-írás értékeire hívta fel a figyelmet, mások mellett méltatta Kassák Lajos, Bohuniczky Szefi, Tamási Áron és Sárközi György munkáit. Kritikái, bírálatai és esszéi többnyire a Századok, az Irodalomtörténet és a Protestáns Szemle lapjain jelentek meg, mely utóbbinak 1930-tól szerkesztője, 1938 és 1944 között főszerkesztője is volt. Jelentős pedagógiai munkássága is, foglalkoztatták az irodalomtanítás módszertani problémái. Áprily Lajossal és Vajthó Lászlóval együtt az 1930-as évek végén több korszerű irodalomtankönyvet állított össze protestáns gimnáziumok számára. 1935-től a Magyar Irodalomtudományi Társaság alelnöke, 1939-től a Magyar PEN Club tagja és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság jegyzője volt. Irodalomkritikusi tevékenységéért 1941-ben Baumgarten-díjat kapott. 2010-től a Pápai Ref. Kollégium Gimnáziumában márványtábla őrzi emlékét. Sírja Péterhegy temetőjében található.
  M.: Elvi kérdések a régi magyar irodalomban. Bp., 1923. – Humanizmusunk helyzetképe Mátyás után és Mohács előtt. = It., 1934. – Dudith András. Bp., 1935. – Kolostor és humanizmus Mohács után (1526–1550). = Mstd., 1936. – Humanizmus és reformáció között. = Mstd., 1937. – Módszertani vázlat a gimnáziumi magyar nyelvi és irodalmi nevelő oktatásban. Debrecen, 1938. – A reformáció és az irodalomtörténeti korszak-határ. = It., 1939. – Magyar olvasókönyv a protestáns gimnáziumok és leánygimnáziumok V. osztálya számára. (Tsz.) Debrecen, 1939. – Magyar olvasókönyv a prot. gimn. és leánygimn. 6. oszt. számára. (Tsz.) Debrecen, 1940. – A magyar irodalom Mátyás király korában. = Mátyás király emlékkönyv II. (Szerk.: LUKINICH Imre.) Bp., 1940. – Kölcsey Ferenc. Bp., 1941. = Magyar Írók. Régi magyar próza. (Tsz.) Bp., 1942. – A „világiság” néhány változata XVI. századi irodalmunkban. = ItKl., 1944. (1943-ban elhangzott akadémiai székfoglaló előadása) Magyar irodalomismeret. Budapest, 1948.
  I.: Kerecsényi Dezső válogatott írásai. (Szerk.: PÁLMAI Kálmán.) Bp., 1979. – RÚL XI. köt. – ÚMÉL III. köt. – ÚMIL 2. köt.